Civil Korzó Regionális közösségi lap

Baranyai Civil Korzó VIII. évf. - 1. szám, 2012. január
A TARTALOMBÓL:

SANSZ – Esélyegyenlőségi kísérleti program Baranya megyében
2012 - az Aktív Idősödés és a Generációk Közötti Szolidaritás Európai Éve
Motiváció és Tanulás
Országos dalárünnepély Pécsett
Bűnelkövetők kapnak új esélyt Baranyában
Munkahelyi egészségfejlesztés
Emberi jogi nevelés az iskolában
Pályázati ajánló

VIII. évf. - 1. szám (2012. január) - Ajánló a lapból:

Országos dalárünnepély Pécsett

1864. augusztus 15. piros betűs ünnepnapja Pécs város zenei múltjának. Ezen napon került megrendezésre a Pécsi Dalárda zászlóavatási ünnepsége, amely jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy az ország tizennyolc dalos egyesülete itt, városunkban adjon találkát egymásnak.
Csak néhány előzményről röviden:
A Pécsi Dalárda hosszú évek szárnypróbálgatásai után 1861. év szilveszterén lépett először a pécsi közönség elé. Majd ezt követte 1862. farsangján a „Hattyú-teremben” fényes külsőségek között megrendezésre kerülő hangverseny.
Hosszú egyeztető tárgyalások után, a városi közvélemény lelkes támogatása mellett megfogalmazták a leendő egyesület alapszabályát.
„A magyar királyi Helytartótanács azonban 1862. március 26-án jóváhagyván a fölterjesztett alapszabályokat, ezeknek alapján most már egybe kellett hívni a tisztújító közgyűlést, amelyet május hó 1-re tűztek ki.
Rendes alapszabályok szerint ekkor alakult meg a Pécsi Dalárda.” (Haksch Lajos: A negyvenéves Pécsi Dalárda története (1862-1902) 10 p.)
No, de térjünk rá a nevezetes nap részletes ismertetésére:
„1864. augusztus 14-én az ország minden részéről tizennyolc dalos egyesület érkezik Pécsre, legtöbbje hajóval, akiket Mohácsig eléjük menő bizottság fogad. A vidám dalosokat a gőzkocsi Üszögig hozta, ahonnét kocsikon vonulnak be a városba. A „Hétfejedelem” fogadó előtt díszkapu várta őket s innét gyalog indultak a földíszített főutcán át a Széchenyi térre, ahol a vértes-ezred zenekara játszott az egész fogadási idő alatt.” (Haksch Lajos: A negyvenéves Pécsi Dalárda története (1862-1902) 30 p.)
Másnap azután zsúfolásig megtelt a Széchenyi tér.
„Katona-zene, harangszó. A pocsolyák szemlátomást fogytak, a nép mind sűrűbben gyülekezett a Széchenyi térre, hol a Nádorvendéglő közelében egy gazdagon díszített emelvényre fölaggatták az utolsó koszorúkat. A dalárda helyiségéből (azaz Oertzen ház emeleti nagyterme, ma ennek a helyén áll a bíróság) lehangzott egy erős férfikar, az összes dalárdák egyesült hangpróbája. Ismét harangszó és tarackok durrogása. Tíz óra van. A díszmenet megindul a székesegyház felé. Elől a zászlók. A rendező kiáltja: Apatin, Arai, Békés, Buda, Debrecen, Eszék, Fehértemplom, Győr, stb. betűrendes sorban. Így értek 11 órára a székesegyházba, melynek minden talpalatnyi terét elfoglalta a közönség, a dalárok pedig, kivált a Pécsi Dalárda, Wachauer jeles karnagya vezetése alatt, fenn a karon Volkmann gyönyörű miséjét hangoztatták.” (Vasárnapi Újság 1864. szeptember 4.)
Azután következett a nap ünnepélyes fénypontja, a Pécsi Dalárda zászlajának felavatása.
A mise után ismét a Széchenyi térre vonult az ünneplő tömeg, ahol a fölállított díszsátor alatt fölavatták az egylet helyiségéből elhozott zászlót, melynek rúdjába saját kezűleg, vagy képviselőjük által a következők verték be a szegeket:
Majláth Györgyné, a zászlóanya, Girk György, pécsi püspök, Isaacson cs. kir. vértes ezredes, Hölzl Ferenc, Felsmann József, Erkel Ferenc, Ruska Dávid, Bánffay Simon, Majlát György, Scitovszky János hercegprímás, Schmidt Péter, a Pécsi Dalárda tiszteltbeli tagjai.” (Haksch Lajos. A negyvenéves Pécsi Dalárda története (1862-1902) 31 p.)
Az előkelőségek és díszvendégek után a Pécsi Dalárda működő, valamint pártoló tagjai következtek.
Befejezésként, sűrű tarackdurrogás kíséretében, Majlát Györgyné (báró Prandau Stefánia), a zászlóanya még egy gazdagon díszített szalagot is elhelyezett a zászlón.
Délben 200 fős bankettre került sor a Nemzeti Kaszinóban.
„A délután kirándulásnak lőn szentelve a Tettyére, a város környékének egyik legregényesebb pontjára, hol zöld gallyakkal és zászlókkal díszített emelvényen az egyes dalárdák külön előadásai tartattak. Dal dal után, karének karének után következett, tapsokat s éljent aratva mindegyik; kiváló tetszésben mégis az aradiak működése, leginkább csattanós magyar népdalaik által és Engeszer Mátyás pesti zeneegyleti tanár négyes karéneke részesült, melyet a pécsi dalárdának ajánlt, s ez által történt előadását személyesen vezette. A szüneteket a helybeli bányászok és az itt állomásozó cs. k. vadászok zenekara töltötte ki válogatott zeneművek eljátszása által, a szabad ég alatt végbement ünnepélyt, pedig szép tűzijáték fejezte be.” (Vasárnapi Újság 1864. szeptember 4.)
A napot a Nemzeti Kaszinó és vele összenyitott Hattyú-teremben tartott fényes bál koronázta meg.

A Pécsi Dalárda zászló ünnepélye sok esztendőn át emlékezetes maradt a pécsi közönség számára, egyben jó szolgálatot tett az országos dalos egylet megalapításának ügyében.

Trebbin Ágost